User manual

3
elkerülhetjük azokat a hibákat, amelyek gyakran csak nagyon nagy
ráfordítással javíthatók ki!
Végezzük el a forrasztási és huzalozási munkákat abszolút tisztán és
lelki-ismeretesen, ne használjunk savtartalmú forrasztóónt, forrasztózsírt,
vagy hasonlókat. Győződjünk meg arról, hogy nincsenek hidegforrasztási
helyek. Ugyanis egy nem tiszta forrasztás vagy rosszul elkészített
forrasztási pont, egy mozgó érintkezés, vagy rossz szerelés költséges és
időtrabló hibakeresést jelent, és bizonyos esetekben egyes alkatrészek
tönkremenetelét, ami gyakran láncreakciót von maga után, és a teljes
szerelőkészlet tönkremegy.
Azt is vegyék figyelembe, hogy cégünk nem javítja azokat a
szerelőkészleteket, amelyek savtartalmú forrasztóón, forrasztózsír, vagy
hasonlók használatával lettek forrasztva.
Elektromos kapcsolások felépítéséhez feltételezzük az alapismereteket az
alkatrészek kezeléséről, a forrasztóónról és az elektronikus, illetve
elektromos alkatrészekkel való bánásmódról.
Általános tudnivalók egy kapcsolás felépítéséről
Ellenőrizzünk minden egyes lépést, minden egyes forrasztási helyet
kétszer is, mielőtt továbbhaladnánk! Tartsuk magunkat a szerelési
utasításhoz! Hagyjunk magunknak mindenesetre elegendő időt.
A nem működés gyakori oka beültetési hiba, például fordítva beültetett
alkatrész, integrált áramkör, dióda vagy elektrolit
kondenzátor. Feltétlenül
ügyeljünk az ellenállások színes gyűrűire, mivel azok gyakran könnyen
összecserélhetők.
Ugyancsak ügyeljünk a kondenzátorok értékére, például n 10 = 100 pF (és
nem 10 nF). Ügyeljünk arra is, hogy az integrált áramkörök mindegyik lába
be legyen dugaszolva a foglalatba. Nagyon könnyen megtörténik, hogy
valamelyik láb bedugás közben meggörbül. Egy kis nyomásra az integrált
áramkörnek szinte magától be kell ugrania a foglalatba. Ha nem ezt teszi,
akkor nagy valószínűséggel meg van görbülve valamelyik láb.
A reklamált szerelőkészletek 90 %-a esetében forrasztási hibáról, hideg-
forrasztásról, rossz forrasztóónról, stb. van szó.
Használjunk ezért a forrasztáshoz kizárólag “SN 60 Pb” (60 % ón és 40 %
ólom) jelű elektronikai forrasztóónt. Ennek a forrasztóónnak kolofónium
(fenyőgyanta) belső ere van, amely forrasztózsír gyanánt szerepel, amely
forrasztás közben megvédi a forrasztási pontot az oxidációtól. Más
forrasztási segédanyagot, például forrasztózsírt, forrasztópasztát, vagy
forrasztóvizet ne használjunk, mivel azok savtartalmúak. Ezek tönkretehetik
a nyomtatott áramköri lapot és az elektronikai alkatrészeket, ezenkívül
vezetik az áramot, és ennek következtében kúszóáramokat és rövidzárakat
okoznak.
Ha eddig minden rendben van, és mégsem működik a szerkezet, akkor
valószínűleg valamelyik alkatrész hibás. Küldjük el a készüléket jól
becsomagolva és a hiba pontos leírásával, és a hozzátartozó szerelési
utasítást a cég szervizosztályára (csak egy pontos hibamegadás teszi
lehetővé a kifogástalan javítást!). A pontos hibaleírás azért fontos, mert a
hiba a hálózati tápegységben vagy a külső vezetékezésben is lehet.
Megjegyzés
Ez a szerelőkészlet, mielőtt gyártásra került volna, számtalan példányban
megépült és bevizsgálásra került prototípusként. Csak amikor már
biztosított a működés és az üzembiztonság szempontjából optimális
minőség, kerül a készülék sorozatgyártásra.
I. szerelési fokozat: Az alkatrészek felszerelése a nyomtatott
áramköri kártyára.
II. szerelési fokozat: Működés-vizsgálat
Ügyeljünk az alkatrészek beforrasztásakor arra, hogy hézagmentesen
forrasszuk be (hacsak nincs előírva ennek az ellenkezője) őket a kártyára.
A kártya síkjából kiálló összes csatlakozóvezetéket közvetlenül a forrasztási
pont felett vágjuk le. Csak kishegyű forrasztópákával szabad a
forrasztásokat készíteni. Gondosan végezzük a forrasztási műveleteket és a
szerelést.
Forrasztási utasítás
1. Az elektromos kapcsolások forrasztásához alapvetően sose használjunk
forrasztóvizet vagy forrasztózsírt, ezek ugyanis savat tartalmaznak, amely
károsítja az alkatrészeket és a nyomtatott huzalozást.
2. Forrasztóanyagként csak gyantás, SN 60 Pb elektronikai ónt (azaz 60 % ón,
40 % ólom) használjunk, ez egyúttal oxidációgátló anyagként is szolgál.
3. Használjunk legfeljebb 30 watt teljesítményű forrasztópákát. A páka
hegye legyen revementes, hogy a hegy jól vezesse a hőt.
4. Magát a forrasztást lendületesen végezzük, mivel a túl lassú forrasztással
károsíthatjuk az alkatrészeket, továbbá ilyenkor leválhatnak a forrasztási
pontok vagy a rézfólia huzalozás.
5. A forrasztáskor egyszerre érjen hozzá a páka az alkatrész vezetékéhez
és a nyomtatott huzalozáshoz.
Ezzel egyidejűleg (nem túl sok) forrasztóónt is tartsunk oda, amely szintén
felmelegszik. Mihelyst folyni kezd a forrasztóón, ne vigyük el a forrasztási
pontról, hanem várjunk ezután még egy pillanatig, amíg a visszamaradt
forraszanyag jól szét nem folyik, majd vegyük el a forrasztópákát a
forrasztási ponttól.
6. Ügyeljünk arra, hogy az éppen beforrasztott alkatrészt kb. 5 másodpercig
ne mozgassuk, miután elvettük onnan a pákát. Ezután egy ezüstösen
csillogó, kifogástalan forrasztás marad vissza.
7. A kifogástalan forrasztási pont feltétele a tiszta, nem oxidált pákahegy.
Ugyanis piszkos pákaheggyel lehetetlen tiszta forrasztást végezni. Szedjük
le a pákahegyről minden egyes forrasztás után a felesleges forrasztóónt és
piszkot egy nedves szivacs, vagy egy szilikonos pákatörlő segítségével.
8. Forrasztás után vágjuk le a kiálló csatlakozóvezetékeket közvetlenül a
forrasztási pont felett egy oldalcsípőfogóval.
9. Félvezetők, fénydiódák (LED) és integrált áramkörök beforrasztásánál
különösen ügyeljünk arra, hogy ne lépjük túl az 5 másodpercnyi forrasztási
időt, mert különben tönkremegy az adott alkatrész. Ezeknél az
alkatrészeknél ügyeljünk a helyes polaritásra is.
10. Az alkatrészek beültetése után ellenőrizzük alaposan az egyes
kapcsolásokat, hogy az összes alkatrész jól és polaritáshelyesen van-e
beültetve. Vizsgáljuk meg azt is, hogy véletlenül nem hidaltunk-e át a
forrasztóónnal egyes csatlakozópontokat vagy a nyomtatott huzalozást.
11. A szakszerűtlenül végzett forrasztások, a hibás csatlakozások, a hibás
kezelés és a beültetési hibák kívül esnek a gyártó hatáskörén.
I. szerelési fokozat:
Az alkatrészek felszerelése a kártyára
1.1 Ellenállások
Először derékszögben behajtjuk az ellenállások lábait a raszterméretnek
megfelelően, és berakjuk a számukra tervezett furatokba (lásd a beültetési
rajzot). Majd hajlítsuk szét a csatlakozóvezetékeket 45
0
-os szögben, hogy
ne eshessenek ki az ellenállások a kártya megfordításakor, és gondosan
forrasszuk hozzá a nyomtatott huzalozáshoz. Ezután vágjuk le a kiálló
drótvégeket.
R 1 = 4,7 k sárga, ibolya piros
R 2 = 4,7 k sárga, ibolya piros
R 3 = 10 k barna, fekete, narancs
R 4 = 47 k sárga, ibolya, narancs
R 5 = 4,7 k sárga, ibolya, piros
R 6 = 4,7 k sárga, ibolya, piros
R 7 = 10 k barna, fekete, narancs
R 8 = 4,7 k sárga, ibolya piros
R 9 = 470 k sárga, ibolya, sárga
R10 = 6,8 k kék, szürke, piros
R11 = 3,9 k narancs, fehér, piros
R12 = 3,9 k narancs, fehér, piros
R13 = 6,8 k kék, szürke, piros
R14 = 1 0 k barna, fekete, narancs
R15 = 220 Ω piros, piros, barna
R16 = 220 Ω piros, piros, barna
R17 = 1 k barna, fekete, piros
R18 = 220 Ω piros, piros, barna
R19 = 10 k barna, fekete, narancs
R20 = 4,7 k sárga, ibolya, piros
R21 = 1 0 k barna, fekete, narancs
R22 = 10 k barna, fekete, narancs
Huzaláthidalások
Forrasszuk most be a huzaláthidalásokat (huzaláthidalásokként az
ellenállások levágott huzalvégei szolgálnak).
Diódák
A diódák csatlakozóvezetékeit hajlítsuk le derékszögben a
raszterméretnek megfelelően, és dugjuk be a számukra tervezett
furatokba (lásd a beültetési rajzot). Ügyeljünk eközben a polaritásra.
Majd hajlítsuk szét a csatlakozóvezetékeket 45
0
-os szögben, hogy ne
eshessenek ki a diódák a kártya megfordításakor, és gondosan
forrasszuk hozzá a csatlakozóvezetékeket a nyomtatott huzalozáshoz.
Ezek után vágjuk le a kiálló drótvégeket.
D1 = 1 N 4148
D2 = 1 N 4148
D3 = 3,9V-os Zener-dióda = 3V9
D4 = 3,9V-os Zener-dióda = 3V9
D5 = 1 N 4148
D6 = 12 V-os Zener-dióda
D7 = MBR 745 (TO 220-as tok)*
* Ezeket a diódákat végül felszereljük hűtőtesttel is.
1.2 Tranzisztorok
Ebben a munkamenetben a tranzisztorokat a kártyán lévő beültetési
lenyomatnak megfelelően berakjuk a kártyára és beforrasztjuk.
Ügyeljünk eközben az elhelyezkedésre:
A tranzisztorház körvonala egybe kell essen a kártyán lévő beültetési
lenyomaton lévő körvonallal. Tájékozódjunk a tranzisztor lecsapott sík
oldala alapján. A csatlakozólábak ne keresztezzék
egymást, ezenkívül a
tranzisztor teste legyen kb. 5 mm távolságban a kártya síkjától.
Ügyeljünk a rövid forrasztási időre, hogy ne menjenek tönkre a
tranzisztorok a túlmelegedéstől.
T1 = BC 307,308 vagy 309 A,B vagy C, vagy BC 557, 558 vagy
559 A,B vagy C
T2 = BC 237,238 vagy 239 A,B vagy C, vagy BC 547,548 vagy 549 A,B
vagy C
T3 = IRC 540 (TO220-as tok, öt csatlakozóláb) *
T4 = BC 307,308 vagy 309 A,B vagy C, vagy BC 557,558 vagy 559 A,B
vagy C