Data Sheet

IV-2017, www.findernet.com
19
E
7P
SOROZAT
7P SOROZAT
Túlfeszültség-levezetők
Az MSZ EN 62305-4 szabványban határozták meg azokat a villámvédelmi
és túlfeszültség-védelmi zónarendszereket (LPZ), amelyek révén mind az
elektromágneses villámimpulzusok (LEMP = Lightning electromagnetic
impulse), mind az erősáramú kapcsolások által keltett zavarok hatása
fokozatokban csökkenthetők.
LPZ0A Az a zóna, ahol a berendezések közvetlen villámcsapásnak vannak
kitéve és ezért a teljes villámáramot (10/350 μs) kell vezetniük.
Ebben a zónában az elektromágneses erőtér csillapítatlanul jön
létre.
LPZ0B Az a zóna, ahol a berendezések nincsenek közvetlen villámcsapásnak
kitéve, de az elektromágneses erőtér csillapítatlanul hat.
LPZ1 Az a zóna, ahol korlátozott lökőáramok (8/20 μs) minden vezetőben
felléphetnek, a korlátozást az 1. típusú túlfeszültséglevezetők végzik.
LPZ2 Az a zóna, ahol a lökőáramokat 2. típusú levezetőkkel tovább
korlátozzák (8/20 μs). Párhuzamosan elrendezett vezetékeknél
a csatolások révén keletkező zavarok miatt a védőfunkció ca. 20
m vezetékhosszra korlátozódik és ennél hosszabb vezetékeknél
az alelosztóba szerelt 2. típusú levezetőkkel további zónákat kell
létrehozni.
LPZ3 Az a zóna, ahol a védendő berendezés közvetlen közelében a
lökőáramokat (8/20 μs) 3. típusú levezetőkkel az LPZ2 zónánál
alacsonyabb szintre korlátozzák. Amennyiben a vezetékek nem
árnyékoltak, akkor a vezetékek legfeljebb 5 m hosszúak lehetnek,
vagy a vezetékeket térben egymástól elválasztva fektetik le, ezzel
megakadályozva az elektromágneses impulzusok által keltett
tranziens feszültségek becsatolását.
Villámvédelem és túlfeszültség-levezetők
A külső villámvédelem (villámhárító) feladata, hogy a keletkező villámáram
egy részét biztonságos áramúton (felfogó, levezető, földelő) levezesse
a földbe, a másik része a villámsújtotta épület EPH sínjén keresztül az
épületbe belépő hálózatok felé folyik. Ezért külső villámvédelemmel
ellátott épületben mindig kell túlfeszültség-védelmet létesíteni, amely az
épületbe vezetett villámáramokat továbbá a kapcsolási túlfeszültségeket
csökkenti.
A Finder túlfeszültség-levezetői lehetnek szikraközök vagy varisztorok. A
szikraközök egészen nagy villámáramokat 100 kA-ig (10/350 μs) képesek
levezetni és az energiát az íven keresztül hővé alakítani, megszólalási
idejük 100 ns. A szikraköz átütése után a szikraközben csökken a
feszültség. A Findernél alkalmazott varisztorok megszólalási ideje 25 ns és
12.5 kA (10/350 μs) nagyságú villámáramokat tudnak levezetni. A sorba
kapcsolt varisztor+szikraköz felépítésű levezetők megszólalási ideje 100
ns, névleges levezetőképességük pedig 25 kA (10/350 μs). A hálózati
oldalon közvetlenül a túlfeszültség-levezető elé olvadóbiztosítót kell
szerelni, ha a hálózati olvadóbiztosító (pl. a főelosztóban) nagyobb értékű,
mint a túlfeszültség-levezető katalógusában megadott előtét-biztosító
maximális értéke.
Túláramvédelem
AC hálózaton
Túláramvédelem alkalmazása
DC hálózaton nem szükséges
Ha közvetlenül a túlfeszültség-
levezető előtt szükség van
előtétbiztosítóra, akkor
lehetőleg a túlfeszültséglevezető
katalógusában megadott „Max.
előtétbiztosító árama“ értékhez
közeli értékűt válasszunk.
1. típusú Külső villámvédelemmel felszerelt épületeknél, ipari üzemeknél,
levezető 230/400 V-os szabadvezetéki betáplálásnál, önállóan álló
épületeknél, családi házaknál, a főelosztóban az LPZ0 → LPZ1
zónahatáron, közvetlenül a fogyasztásmérő előtt vagy után
beépítve használják. TN-S- vagy TT-rendszerekben a PE-N közötti
levezető az L1-N, L2-N és L3-N közötti levezetők levezetési áramai
összegével kell terhelhetőnek lennie, ahogyan az az előző példán
is látható. Az 1. típusú levezető után a hálózatban 2. típusút kell
elhelyezni.
1
) Napelemes rendszerekhez a leírást lásd a 22. oldalon
2. típusú Az LPZ1 zónán belül létesítik és utána található az LPZ2 zóna.
levezető Ha 1. típusú levezetőt beépítettünk, akkor utána 2. típusút
is be kell építeni. Más épületeknél a „csökkentett kockázat
csökkenti a kár keletkezésének a veszélyét“ elv alapján
javasolt a beépítése. Megjegyzendő, hogy a lakások, családi
házak installálásánál egyre gyakrabban fordul elő, hogy a
lakáselosztóból induló vezetékeket egymás mellett, egymással
párhuzamosan fektetik. Ezáltal a kapcsolási folyamatok során a
párhuzamos vezetőkben olyan nagyságú feszültségimpulzusok
indukálódhatnak, amelyek az elektronikus készülékek
működését veszélyeztethetik.
Mivel a 2. típusú levezető utáni zónában gyakran
áramvédőkapcsolót is elhelyeznek (FI-kapcsoló, RCD = Residual
Current Device), ezért arra kell ügyelni, hogy a betápláló
hálózat felöl nézve először a fogyasztásmérőt, ezt követően a
2. típusú levezetőt, azután pedig az áram-védőkapcsolót kell
elhelyezni, különösen akkor, ha az N és a PE között varisztor
található. Így biztosítjuk azt, hogy a varisztor maradékáramát a
fogyasztásmérő méri, de ez a maradékáram nem vezet az áram-
védőkapcsoló felesleges működéséhez.
1+2. típusú Olyan levezető kombináció, amely az LPZ1 és az LPZ2 zónákra
levezető vonatkozó feltételeket teljesíti. Hasonlóan az 1. típusú
levezetőknél leírtakhoz ügyeljünk a PE és N közötti levezető
levezetőképességére. Továbbá ha a PE és N közötti levezető
varisztor, akkor a fogyasztásmérő – túlfeszültséglevezető
– áram-védőkapcsoló helyes sorrendjére, ahogyan azt a 2.
típusú levezetőnél írtuk.
3. típusú
Az LPZ2 zónán belül létesítik és utána található az LPZ3 zóna.
levezető Az LPZ3 zóna létesítése azoknál a készülékeknél szükséges,
amelyek villamos szilárdsága alacsony: 2.5 kV vagy 1.5 kV és a 3.
típusú levezető alkalmazása csökkenti a kárveszélyt különösen
elektronikus készülékeknél.
PE A védendő készülék PE pontját ist közvetlenül a 3. típusú
levezető PE pontjával kell összekötni. A 3. típusú túlfeszültség-
levezetők 0, I és II. érintésvédelmi osztályú elektronikus
készülékeket védenek.
Túlfeszültség-védelmi zónák és készülékek villamos szilárdsága
Nincsen egyértelmű összefüggés a túlfeszültség-védelmi zónák és a
villamos készülékek feszültségállósága között. Létezik viszont egy, már a
bevezetőben említett örök érvényű elv: csökkentett kockázat csökkenti
a kárveszélyt. Erre legjobb példa a biztonsági öv becsatolása az autóban.
Az MSZ EN 60664-1 (Kisfeszültségű rendszerek villamos szerkezeteinek
szigeteléskoordinációja) szabványban határozták meg a max. 1000 V AC
és 1500 V DC névleges feszültségű kisfeszültségű villamos szerkezetek
szigeteléseivel szemben támasztott követelményeket. Ezek közül az
Európában használt hálózati névleges feszültségekre a következők
vonatkoznak: