User manual

És ha folytatjuk ezt a szőrszálhasogatást, akkor az U
a
kimenőfeszültség sem az U
o
és az U
1
összege, hanem megint kisebb
ennél a dióda (ezúttal a D2) átvezető irányú feszültségével. Foglaljuk
össze, hogy mi minden megy az U
a
rovására, hogy végül is kisebb
lesz az U
e
kétszeresénél:
A D1 átmeneti feszültsége (0,2 V) és a maradék-feszültség
(ugyancsak 0,2 V) a testre történő átkapcsoláskor; tehát U
o
= U
e
– 0,4
V; ezt kell venni a LOW kapcsolási szintnek. A másik kapcsolási
állapotban (HIGH) az S pont szintje kb. 0,7 V-al marad el a pozitív
tápfeszültség értékétől; tehát
U
1
= U
e
- 0,7 V.
Végül pedig U
a
sem U
o
+ U
1
, hanem kb. 0,2 V-al ez alatt van (a D2
vezetőirányú feszültsége).
Ilyeténképpen nem érjük el a bemenőfeszültség megkétszerezését,
hanem ennél kereken 1,3 V-al kisebb értéket kapunk.
Nézzük meg most a teljes kapcsolási rajzot. A D1 és D2 diódát,
továbbá a C3 kondenzátort már jól ismerjük. A bemeneten (U
e
) és a
kimeneten (U
a
) egy-egy segéd-kondenzátor található; a C1 a
tápfeszültséget stabilizálja, míg a C4 energiát tárol: a kapcsolási
szünetekben (négyszögjel LOW-szint), amikor a C3 töltődik, és a
kimenet „lógva marad”, a C4 veszi át a terhelés táplálását.
A többi alkatrész, az IC a két ellenállással és a C2 kondenzátor,
képezi a bevezetőben említett multi-vibrátort. Erre használunk fel
eredeti rendeltetésétől eltérően egy hangfrekvenciás erősítőt, amely
sok áramot tud szolgáltatni (kb. 2 A-t, vagy még többet); a
visszacsatolást adó R1/R2 feszültségosztó erős pozitív
visszacsatolást biztosít (ebből adódik a sarkos négyszögjel), és végül
csupán a C2-nek van frekvencia-meghatározó szerepe.
Ezt a kondenzátort az IC bemenőárama tölti fel, majd süti ki, és máris
megvan a legegyszerűbb eszközökkel a szükséges teljesítmény-
multivibrátor.
A C2 47 nF-os értékével a multivibrátor kb. 5 kHz-en rezeg. Ez jó
kompromisszum a kimenőfeszültség hullámossága és a létrejövő
átkapcsolási veszteség között.
A kapcsolás megépítése ezeknek a finom össze-függéseknek az
ismeretében már nem okozhat problémát. Csak annyit kell tennünk,
hogy logikus sorrendben beforrasztjuk a két kapocsléccel együtt
számítva összesen 11 alkatrészt.
A hűtőtest egy kicsit különösnek tűnhet, mivel valamivel több hőt kell
elvezetnie, mint a szabvány TO220 típusoknak. Ennek megfelelően
óvatosan szereljük be. És a másik oldalon ne fukarkodjunk (a szó
valódi értelmében) a forrasztóónnal és a hővel; itt már elég tetemes
áramok folynak, amelyekhez jó forrasztás kell.
Vigyázzunk az elkók beforrasztásánál is: a polaritás betartására
kínosan ügyeljünk! Ugyanez vonatkozik természetesen a két diódára
is; egyetlen hibás polaritás a végellenőrzést tiszta őrületté teszi.
Műszaki adatok
Tápfeszültség : 4…16 V=
Kimenőfeszültség : kb. 12 – 36 V (2 x U
e
)
Kimenőáram : max. 0,5 A (megfelelő
hűtőtesttel max. 2 A)
Méretek : 50 x 40 mm
Megjegyzés
Annak érdekében, hogy a készülék összeszerelése folyamán is már
bizonyos működési biztonságot lehessen elérni, a szerelés menetét
bontsuk fel
2 fázisra:
1. szerelési fázis:
Az alkatrészek felszerelése a kártyára
2. szerelési fázis: Működésvizsgálat
Az alkatrészek beforrasztásakor ügyeljünk arra, hogy az
alkatrészeket távolságtartás nélkül (hacsak nincs ennek az
ellenkezője előírva) forrasszuk be a kártyára. Minden kiálló
huzalvéget közvetlenül a forrasztási hely fölött vágjunk le.
Mivel ennél az építőkészletnél részben nagyon kicsi, illetve
egymáshoz nagyon közeli forrasztási helyekről van szó (forrasztási
áthidalás veszélye), nagyon kis forrasztócsúccsal rendelkező pákával
kell forrasztanunk. Nagy gonddal végezzük el a forrasztási
műveleteket és az összeszerelést.
1. szerelési fokozat:
Az alkatrészek felszerelése a kártyára
1.1 Ellenállások
Először hajlítsuk be a raszter-méretnek megfelelően derékszögben
az ellenállások kivezetéseit, és dugjuk be a számukra készült
furatokba (lásd Beültetési rajz). Azért, hogy az ellenállások a kártya
megfordításakor ne eshessenek ki, hajlítsuk szét kb. 45
o
-ban a
kivezetéseiket, majd gondosan forrasszuk össze őket a nyomtatott
huzalozással a kártya hátoldalán. Végül vágjuk le a kiálló
huzalvégeket.
Ennél az építőkészletnél szénréteg-ellenállásokat alkalmazunk,
amelyeknek a tűrése 5%, és egy aranyszínű „tűrésgyűrűvel” vannak
megjelölve. A szénréteg-ellenállásoknak általában négy színes jelölő-
gyűrűjük van. A színkód leolvasásához tartsuk úgy az ellenállást,
hogy az aranyszínű tűrésgyűrű az ellenállástest jobboldalán legyen. A
színes gyűrűket most balról jobbra olvassuk le.
R1 = 2,2 M piros piros zöld
R2 = 390 k narancs fehér sárga
1.2 Diódák
Hajlítsuk be derékszögben a diódák kivezetéseit a raszter-méretnek
megfelelően. Dugjuk be az ellenállásokat az előre elkészített
furatokba (lásd Beültetési rajz). Feltétlenül vigyázzunk eközben arra,
hogy helyes polaritással szereljük be a diódákat. Figyeljük meg a
katód jelölővonalának a helyzetét.
Azért, hogy a diódák a kártya megfordításakor ne eshessenek ki,
hajlítsuk szét kb. 45
o
-ban a kivezetéseket, majd rövid forrasztási idő
alkalmazása mellett forrasszuk össze a nyomtatott huzalozással.
Végül vágjuk le a kiálló huzalvégeket.
D1 = SB 530 v. hasonló Schottky-teljesítménydióda
D2 = SB 530 v. hasonló Schottky-teljesítménydióda
1.3 Kondenzátorok
Dugjuk be a kondenzátorokat a megfelelő jelölésű furatokba, hajlítsuk
kissé szét a kivezetéseiket, és forrasszuk be a nyomtatott
huzalozásba. Az elektrolit kondenzátorok (elkók) esetében feltétlenül
tartsuk be a helyes polaritást (+ -).
Figyelem!
Az elektrolit kondenzátorok polaritás-jelölése a gyártmánytól függően
különböző lehet. Némelyik gyártó a „+” pólust jelöli meg, míg mások a
„-„ pólust. A mérvadó az a polaritás-jelölés, amelyet a gyártó
rányomtatott az elkóra.
C1 = 0,47 μF = 470 nF = 474 kerámia-kondenzátor
C2 = 0,047 μF = 47 nF fólia-kondenzátor
C3 = 1000 μF elektrolit-kondenzátor
C4 = 1000 μF elektrolit-kondenzátor
1.4 Csatlakozókapocs
Most dugjuk be a csavaros kapocslécet a kártya megfelelő helyére,
majd forrasszuk be a nyomtatott huzalozás oldaláról. A 4-pólusú
kapocslécet 2 db
2-pólusú kapocsléc fecskefarok-vezetékének az összedugásával
állítjuk össze.
A nyomtatott huzalozás és a csatlakozókapocs nagyobb felületi
tömege miatt a forrasztási helyet a szokásosnál kicsit hosszabb ideig
kell melegíteni ahhoz, hogy a forrasztóón jól megfolyjon, és tiszta
forrasztás jöjjön létre.
2 x 2-pólusú csavaros kapocsléc
1.5 Integrált áramkör (IC)
Végezetül az integrált áramkört szereljük be. Csavarozzuk először
összes az IC-t a mellékelt hűtőtesttel. Vegyük figyelembe a kártyára
nyomtatott beültetési rajzot.
Dugjuk be most a komplett IC-szerelvényt (hűtőtest, IC1) a kártya
megfelelő helyére, és forraszuk be az integrált áramkör lábait a
huzalozási oldalról.
Vigyázzunk a rövid forrasztási időre, nehogy tönkre-menjen az IC a
túlmelegedéstől.
IC1 = TDA 2003 HF-erősítő; 6/10 W
(az IC1 feliratozásának az elkók felé kell néznie)
(Lásd az IC elölnézeti képét a német leírás 22. oldalán.)
Az IC-lábak bekötése:
1. láb = nem invertáló bemenet
2. láb = invertáló bemenet
3. láb = test
4. láb = kimenet
5. láb = tápfeszültség
1.6 Végellenőrzés