User manual

2 x 35 W
7
A tápfeszültség növelése négyzetes arányban növeli meg a teljesítményt,
azaz pl. 1,4-szeres feszültség mellett kétszeres teljesítményt kapunk; a
terhelõellenállás csökkenése ugyancsak megnöveli a teljesítményt (éspedig
fordított arányban), de ugyanakkor az áram is megnõ, úgyhogy problémák
adódnak a csatlakozóvezetékek ohmos ellenállásával.
Ilyen megfontolások mellett építõkészletünknek van egy nagyon furfangos
különlegessége: olyan IC-t alkalmaz, amely egyébként is csak gépkocsik
fedélzeti hálózatához való - (14,4 V névleges feszültség). Mivel mindennek
rendben kell mennie, és közben a fizika nem állhat a feje tetejére, egy
trükköt kell alkalmazni. A kapcsolási séma megtekintésekor rögtön szembe
tûnik ez a furfang:
A két teljesítmény-végfokozat a szokásos módon hídkapcsolásban mûködik,
azaz a terhelõellenállás az egymással ellenkezõ fázisban lévõ két kimenetre
csatlakozik. Ha nagyobb teljesítmény elérése érdekében nagyobb kimeneti
feszütségtartományra van szükség, mûködésbe lép a két belsõ
feszültségkétszerezõ (H-osztályú üzemmód). Ezáltal a belsõ tápfeszültség
kis híján a duplájára nõ.
Ez a fogás magáért beszél: Normál esetben az IC-t zene vagy hasonló jel
vezérli, úgyhogy a nagy kimenõteljesítmény csak az esetek csekély
idõarányában lép fel.
Ha normál (Gauss) amplitúdóeloszlásból indulunk ki, akkor a létrejövõ
veszteségi teljesítmény mintegy 50 %-ára csökken az azonos teljesítményû
normál B-osztályú üzemmódhoz képest.
A szükséges hûtõtestet ezért csak a zenei teljesítményre kell méretezni. Ha
azonban tartósan szinuszos vezérlésre kerül sor, a ház hõmérséklete hamar
eléri a 120°C-ot vagy még többet. Ebben az esetben a belsõ
hõmérsékletvédelem üzemen kívül helyezi a kapcsolást. Az áramkör ezután
gyorsan lehûl, úgyhogy a termikus túlterhelés nem okozhat tartós károdást.
Az áramkör ezenkívül rövidzár ellen is védett, éspedig az összes
elképzelhetõ fajtája ellen (az egyik vagy mindkét kimenet érintkezése a
testtel, ill. a pozitív pólussal, vagy rövidzár a két kimenet között).