User manual

a számlálót kinullázza, függetlenül az éppen elért számlálóállástól, ha ez a
bemenet HIGH szinten van, akkor aktívvá teszi a Q0 kimenetet is (HIGH).
A következő impulzusra a Q0 visszaáll a LOW szintre, és a Q1 szintje lesz
HIGH, és így tovább. Ha közben nem érkezik be újabb visszaállító-impulzus, a
számláló ciklikusan továbblép a Q8, Q9, Q0, Q1 kimenetre. A következő
kimenetre való átkapcsolás az impulzus pozitív (belépő) élével történik, tehát
a 14. bemenet (CLK) LOW/HIGH átmeneténél.
A kapcsolás felépítése
A kártyát először is négy huzaláthidalóval kell teljessé tenni.
Majd a három ellenállással folytatjuk. Egyikük sem kritikus, vagyis szükség
esetén az értéküket nyugodtan megváltoztathatjuk: az R1 határozza meg a
LED-forgás lecsengési idejét, nagyobb ellenállás esetén a számlálás
időtartama meghosszabbodik.
Az R2 határozza meg a C3-al együtt a VCO frekvenciáját, úgy van megválasztva,
hogy megnyomott gomb esetén a LED-ek olyan gyorsan válnak aktívvá
egymás után, hogy látszólag egyszerre gyulladnak ki, ekkor a lassú kigördülés
különösen jól érvényesül.
Az R3 a fénydiódák áramát korlátozza. Ha 9V a tápfeszültség, és 1,6V a LED-
ek áteresztési feszültsége, a hidegítőellenállásra következésképp 7,4V marad.
Ha az ellenállás értéke 3,9 kOhm, szűken 2 mA adódik az áramra, amely
elegendő fényességet biztosít. Azonban minden további nélkül csökkenthetjük
az ellenállást, hogy a LED-ek fényességét megnöveljük. Az IC kimeneti
meghajtófokozatának az ohmos ellenállása kiegészítő áramkorlátozásról
gondoskodik.
A biztonság kedvéért mindkét IC számára forrasszunk be egy foglalatot a
kártyának az LD3, ill. LD4 jelölésű helyére. Esetleges IC-hiba esetén az IC-t
így forrasztás nélkül kicserélhetjük.
A C2 és C4 kondenzátor a nagyfrekvenciás zavar-csúcsok levágására szolgál,
amelyek a számláló átkapcsolásának a pillanatában léphetnek fel, ha az elem
már nem teljesen friss, aminek a következtében összezavarodhat a számláló,
és a LED-ek már nem a helyes sorrendben kapcsolódnak be. Ugyancsak az
elem támogatására szolgál a C5 kondenzátor, amelynél ugyanúgy, mint az C1
esetében, ügyelnünk kell a helyes polaritásra.
A hátralévő C3 beforrasztása után forrasszuk be az S1 nyomógombot, amely a
LED-eket hozza forgásba.
Végül az egy lesoványított rulett-tálcát leképező tíz LED következik. Ahhoz,
hogy a LED-ek a kártyán ne “részegen dülöngéljenek”, távtartóba kell rakni
őket. Ez biztosítja azt, hogy egyrészt egyforma hosszúak legyenek, másrészt
szálfaegyenesen álljanak.
Az összes LED katódja (mindig a rövidebb kivezetés) lefelé, a nyomógomb
irányába mutasson. Berakáskor nagyon figyeljünk erre, mert a kiforrasztás
mindig nagyon igénybe veszi a nyomtatott huzalozást, illetve magát a kártyát.
Miután még az elemcsatot is beforrasztottuk (piros a pozitív, és fekete a
negatív pontra), ellenőrizzük még egyszer a szerelést, hogy nincs-e
valamilyen hiba: az összes alkatrészt beültettük-e, nincs-e két szomszédos
kivezetés között elkent forrasztóón, és nem maradt-e valahol huzaldarab
elbújva.
Ha minden rendben van, pattintsuk az elemkapcsokat rá egy 9V-os
tömbelemre, vagy csatlakoztassunk egy kb. 9...12V-ot leadó hálózati
tápegységet.
Valamelyik LED-nek rögtön ki kell gyulladnia, éspedig annak, amelyiket a
véletlen számlálóállás vezérel éppen. Ha megnyomjuk a gombot, elkezdődik a
forgás, amelyet még csak villódzásként észlelünk. A nyomógomb felengedése
után egyre lassabbá válik a körzés, végül a “körhinta” az egyik LED-nél leáll.
A kigördülés időtartama kb. 6...8 másodperc, és az R1 ellenállás
megváltoztatása által módosítható.
Kezdődjön a játék!
Ha baráti körben akarunk játszani, felszólításul a tétekre mondjuk, hogy “
Kezdődjön a játék!” (vagy előkelően:”Faites vos jeux!”). A gomb
megnyomásakor pedig “Senki többet“ (“Rien ne vas plus”), és a pörgetés után
következik az elszámolás.
A hiányzó nulla miatt egyszeres esély (piros vagy fekete [= sárga]) esetén ne
1:1 arányban fizessük ki a nyerést, hanem pl. 100 forintos tétnél csak 97
forintot.
Biztosak lehetünk afelől, hogy az eredmény teljesen véletlenszerű (az összes
szám azonos eloszlása), mivel a gomb elengedésekor elért számlálóállást nem
lehet megjósolni.
A készülék kezelése
Csatlakoztassunk az elemcsatra helyes polaritással egy 9V-os tömbelemet.
Az S1 nyomógomb megnyomására elindul a rulett. A nyomógomb elengedése
után a rulett lassan megint megáll.
Műszaki adatok
Tápfeszültség 9...12V=
Áramfelvétel kb. 2 mA
Méretek 70 x 55 mm
Figyelem!
A forrasztásokat és bekötéseket teljesen tisztán és lelkiismeretesen készítsük
el, ne használjunk ehhez savtartalmú forrasztóónt, forrasztózsírt és hasonlókat.
Győződjünk meg arról, hogy nincsenek hideg forrasztási helyek. Mivel egy
tisztátalan forrasztás vagy egy rossz forrasztási hely, egy mozgó érintkezés
vagy rossz beültetés költséges és időt rabló hibakeresést jelent, továbbá adott
esetben alkatrészek tönkremenetelét is eredményezheti, ami sokszor
láncreakciót von maga után, és a teljes építőkészlet tönkremegy.
Gondoljunk arra is, hogy azokat az építőkészleteket, amelyeket savtartalmú
forrasztóónnal, forrasztó-zsírral, stb. forrasztottak meg, a gyártó nem javítja.
Az elektronikus kapcsolások elkészítésének a feltétele az alkatrészek
kezelésére, a forrasztásra és az elektronikus, illetve elektromos alkatrészekkel
való bánásmódra vonatkozó alapismeretek megléte.
Az alkatrészek beforrasztásakor ügyeljünk arra, hogy az alkatrészeket
távolságtartás nélkül (hacsak nincs ennek az ellenkezője előírva) forrasszuk be
a kártyára. Minden kiálló huzalvéget közvetlenül a forrasztási hely fölött
vágjunk le.
Mivel ennél az építőkészletnél részben nagyon kicsi, illetve egymáshoz
nagyon közeli forrasztási helyekről van szó (forrasztási áthidalás veszélye),
nagyon kis heggyel rendelkező pákával kell forrasztanunk. Nagy gonddal
végezzük el a forrasztási folyamatokat és az összeszerelést.
Az alkatrészek felszerelése a kártyára
1.1 Ellenállások
Hajlítsuk be derékszögben az ellenállások kivezetéseit a raszter-méretnek
megfelelően. Dugjuk be az ellenállásokat a számukra előre elkészített
furatokba (lásd Beültetési rajz). Azért, hogy az alkatrészek a kártya
megfordításakor ne eshessenek ki, hajlítsuk szét kb. 45
o
-ban az ellenállások
kivezetéseit, majd gondosan forrasszuk össze őket a nyomtatott huzalozással a
kártya hátoldalán. Végül vágjuk le a kiálló huzalvégeket.
Az ebben az építőkészletben alkalmazott ellenállások szénréteg-ellenállások.
Ezeknek a tűrése 5%, és egy aranyszínű „tűrésgyűrűvel” vannak megjelölve.
A szénréteg-ellenállásoknak normál esetben négy jelölőgyűrűjük van. A
színkód leolvasásához tartsuk úgy az ellenállást, hogy az aranyszínű gyűrű az
ellenállástest jobboldalán helyezkedjen el. A színes gyűrűket ezután balról
jobbra haladva olvassuk le.
R1 = 680 k kék szürke sárga
R2 = 330 k narancs narancs sárga
R3 = 3 k 9 narancs fehér piros
1.2 Huzaláthidalások
Forrasszuk be a négy huzaláthidalót, amelyet egy ellenállás levágott
kivezetésdarabjából készíthetünk.
A beültetési rajzon az áthidalót egy két pont közötti vastag vonal jelöli.
4 x huzaláthidaló
1.3 Kondenzátorok
Dugjuk be a kondenzátorokat a megfelelő jelölésű furatokba, hajlítsuk kissé
szét a kivezetéseiket, és tisztán forrasszuk be azokat a nyomtatott huzalozásba.
Az elektrolit kondenzátorok (elkók) esetében feltétlenül tartsuk be a helyes
polaritást (+ -).
Figyelem!
Gyártmánytól függően az elektrolit kondenzátorok polaritás-jelölése
különböző lehet. Némelyik gyártó a „+” pólust jelöli meg, míg mások a „-
„ pólust. A mérvadó az a polaritás-jelölés, amelyet a gyártó rányomtatott
az elkóra.
C1 = 4,7 μF 16 V elektrolit-kondenzátor
C2 = 0,1 μF = 100 nF = 100 000 pF = 104 kerámia-kondenzátor
C3 = 0,15 μF = 150 nF = 150 000 pF = 154 fólia-
kondenzátor
C4 = 0,1 μF = 100 nF = 100 000 pF = 104 kerámia-kondenzátor
C5 = 10 μF 16 V elektrolit-kondenzátor