User manual

időállandója 0,1 µF * 22 MΩ = 2,2 s. És valóban két másodpercig tart mindegyik stabil állapot. Egy perc alatt a kimenet emiatt mintegy 15-
ször bekapcsolódik és 15-ször kikapcsolódik. Ha a 22 MΩ-os ellenállás mindkét végét megérintjük a kezünkkel, az 1 MΩ nagyságrendbe
eső bőrellenállásunkat kapcsoljuk párhuzamosan vele, és ezáltal lecsökkentjük az időállandót. Minél erősebben szorítjuk a huzalvégeket,
annál gyorsabbá válik a villogás.
A védő-LED-en felismerhetjük, hogy a bekapcsolt állapotba történő átkapcsolás előtt már elkezd folyni az áram. Ez annak a bizonyítéka,
hogy a bemeneten közepes feszültség van. Mégha eltávolítjuk is a jobboldali LED-et a kimenetről, láthatjuk az áram szabályos
növekedését.
10 Gyors lobogás
A 10. ajtócska mögött egy 100 kΩ-os ellenállást (barna, fekete, sárga) találunk. Ennek kell helyettesítenie az eddigi 22 MΩ-os ellenállást
az oszcillátorkapcsolásban. A villogás ezzel olyan gyorssá válik, hogy egyenletes világításnak tűnik. Ha most az egész kapcsolást ide-oda
mozgatjuk, világító vonalakat látunk megszakításokkal. Ugyanezt a hatást érhetjük el úgy is, hogy a kapcsolást mozgó tükörből nézzük.
Az időállandó ezúttal 100 kΩ * 100 nF = 10 ms. A kimenet 10 ms-ig bekapcsolódik, majd 10 ms-ig kikapcsolódik. Ebből 20 ms-os össz-
periódus,
és 50 Hz frekvencia jön ki, amely megfelel a hálózati frekvenciának. A 16 Hz-es frekvenciát még lobogó fényként látjuk. Az efölötti
frekvenciákat már csak folyamatos világításként.
11 Osztás 16-tal
A 11. ajtócska mögött egy 10 nF-os kondenzátor (felirata 103) bújik meg. Segédfunkciót lát el, és az elem pozitív és negatív pólusa közé
van bekötve. Ez a szokásos intézkedés az összes digitális kapcsolás esetében, és a zavarjelek kiszűrésére szolgál. Az oszcillátort ismét
alacsonyabb frekvenciára építjük át, és a második LED most egy előtétellenálláson át a Q4 kimenetre van kötve. A LED váltakozva mintegy
30 mp-ig be van kapcsolva, és 30 mp-ig ki van kapcsolva.
Az eddigiektől eltérően az IC most közvetlenül az elemre van kötve. Mivel mostanáig minden hibátlanul működött, megkockáztathatjuk
helytelen polaritás elleni védelem nélkül a kísérletezést. A második LED ezért szabad a tulajdonképpeni kísérlet számára, és az osztott
frekvenciát mutatja. Az oszcillátor és a Q4 között négy osztófokozat helyezkedik el, amelyek mindegyike az órajel frekvenciáját kettővel
osztja. Összesen tehát 16 óraimpulzusra esik egy kimeneti impulzus. A jelperiódus négy másodperc az oszcillátoron, és kb. egy perc a Q4
kimeneten.
12 Számláló nullától háromig
A 12. ajtócska mögött egy további 10 kΩ-os ellenállás (barna, fekete, narancs) van, amely az oszcillátorban nyer alkalmazást. Bár a
frekvencia megint mintegy 50 Hz-re nő, ezúttal azonban a Q5 kimenetre van kötve egy LED, amely az órajelet 32-vel osztja le. Emiatt
mindkét LED-en egy gyorsabb és egy lassabb villogást látunk. A két jelet együtt 2-bites bináris számnak olvashatjuk.
A számláló tehát mindegyre nullától háromig számlál. Majd jön egy túlcsordulás, és folytatódik megint nullával. Pontosabban nézve, a LED-
ek 8 többszöröseit, azaz az oszcillátor 0, 8, 16 és 24 bemeneti impulzusát mutatják. Az első három osztófokozat 8-cal történő előosztást
végez, és kb. 6 Hz-es órajelet szolgáltatnak, amely szemmel még jól követhető. Aki lassabban járó számlálót akar látni, beiktathatja a 22
MΩ-os ellenállást a kapcsolásba. A számláló állása ekkor kb. félperces ütemben vált, úgyhogy egy egyszerű digitális órát állítottunk elő.