Előszó Az Elektronik-Hobby örömet kelt és okoz. Különösen igaz ez a rádióbütykölésre. Saját rádiót építeni, és a saját építésű rádiót intenzív használatra is fogni, motivációt és sikerélményt jelent. Az elkészült URH-rádión jó hangzással és nagy hangerővel hallgassa a helyi URH-FM-adókat. De először kísérletezünk! Vizsgálja meg az egyes egységek működését, és építsen egy egyre növekvő kapcsolást. Az FM-rádiót egyszerű megépíteni, de mégis sok lehetőséget nyújt. Számos változat és lehetőség létezik.
Tartalomjegyzék 1 A hangszóró ............................................................................. 5 2 A dugasztábla .......................................................................... 7 3 Egy kapcsolóérintkező ............................................................. 8 4 Az elektrolit kondenzátor........................................................10 5 Az erősítő ...............................................................................11 6 Egy csatolókondenzátor ....
1 A hangolási tartomány beszűkítése ...................................... 27 2 Finomhangolás .................................................................... 29 3 A rádiókártya ismertetése ...................................................
1 A hangszóró Nézze meg jól a hangszórót beforrasztott huzalok mellett, mivel a hangszóró a rádió egyik legfontosabb eleme. A hangszóró elején található egy membrán. Ez óvatosan kissé benyomható. Ha megkopogtatja az ujjával, zajt kelt. Ez a hangszóró elvét mutatja: a membrán mozgása hangot ad. Az építőkészletben még sok más alkatrész is található. Keresse meg az 1 kΩ-os ellenállást. Színes gyűrűket visel, barna (1), fekete (0) és piros (00) színnel, ami 1000 ohm-nak felel meg.
hátulján egy erős mágnes található. Belül elrejtve található egy huzaltekercs, amelynek mindkét kivezetése össze van kötve az érintkezőkkel és a hozzáforrasztott vezetékekkel. Emiatt mozdítható meg a membrán elektromos áram által.
2 A dugasztábla Ez a dugasztábla leegyszerűsíti a komplikált áramkörök felépítését. A 2,54 mm raszteres, 270 érintkezős tábla biztosítja az alkatrészek biztos összekötését. Az első kísérleteknél a dugasztábla egyszerűen csak az asztalon fekhet. Később beragasztja majd a rádiókávába. A dugaszoló felület középső részén 230 érintkező van, öt-öt érintkező függőleges irányban vezetőfóliával össze van kötve.
3 Egy kapcsolóérintkező Az építőkészlet tartalmaz két feltekert, egy-egy méteres kötőhuzalt, amelyek közül az egyikre teljes egészében az antenna céljára lesz szükség. Vágjon le megfelelő vezetékdarabokat, és távolítsa el a végeken a szigetelést kb. 5 mm hosszon. A huzalvégek csupaszolásához hasznos lehet, ha a szigetelést éles késsel körkörösen bemetszi. Figyelem: Ennek során maga a vezeték ne sérüljön meg, mert a megsértett helyen könnyen eltörik. A huzallal egyszerű kapcsoló is készíthető.
Egy másik rövid vezetékdarab tehermentesítőnek építendő be a puha csatlakozóvezetékek védelmére. Az elemcsat maradjon mindig bekötve, hogy a csatlakozások ne kopjanak el túlzottan.
4 Az elektrolit kondenzátor Hangosabb zajt kelthet a 100 µF-os (mikrofarad) elektrolit kondenzátor (elektrolit kondenzátor) segítségével. Beépítéskor ügyeljen a helyes polaritásra. A negatív pólus fehér csíkkal van jelölve, és ez a rövidebbik láb. A kondenzátor két, egymástól szigeteléssel elválasztott fémfóliát tartalmaz, amelyek elektromosan feltölthetők. A kondenzátor ezáltal elektromos energia tárolóvá válik. Az elektrolit kondenzátor ebben a kísérletben mintegy 9 V feszültségre töltődik fel.
5 Az erősítő Az LM386 típusú nyolclábú IC hangszóróerősítő telepes táplálásra. tranzisztorból és ellenállásból áll. egy komplett Belsőleg sok Az integrált áramkör nyolc lábát először kissé szét kell hajlítani, majd párhuzamosra állítani. Ezután az IC könnyen beilleszthető a dugaszkártyába. Az áramkörbe való beépítéskor okvetlenül figyeljen a helyes beépítési irányra. A baloldalán lévő jelölés az 1. és 8. lábra utal.
kimeneti feszültség van. Ezért az elektrolit kondenzátor pozitív pólusának az IC felé kell néznie, míg a vastag fehér vonallal jelölt negatív pólusának a hangszóró felé. Az IC 2. kivezetésén van a bemenet. Ide van csatlakoztatva egy huzaldarab. Érintse meg a huzal szabad végét. A hangszóróból halk zavaró zajokat, pl. brummogást vagy zümmögést hall. Ezeket a helyiségben lévő elektromos vezetékek és készülékek keltik, és testünk antennaként veszi őket, míg az áramkör erősíti és hallhatóvá teszi.
6 Egy csatolókondenzátor Hangfrekvenciás jelek átvitelére gyakran alkalmazunk kondenzátorokat. Itt egy 100 nF kapacitású kerámia tárcsakondenzátort alkalmazunk. A felirata 104, és ez 100.000 pF-ot (pikofarad) jelent. A kapacitás a 100 μF-os elkó kapacitásának éppen egy ezredrésze. A 100 nF-dal a kerámia kondenzátor optimálisan teljesíti feladatát mint csatolókondenzátor az erősítő bemenetén. Ujjal való tesztnél ugyanaz a zaj keletkezik, mint az előző nap kísérleténél.
LS 14
7 Hanggenerátor Ez a kapcsolás egy 10 kΩ-os ellenállást (barna, fekete, narancs) alkalmaz az erősítőnek hanggenerátorrá való átalakításához. Hogy sajátrezgések keletkezzenek, az LM386 3. kivezetésén lévő nem invertáló bemenetet egy kondenzátoron és egy ellenálláson keresztül össze kell kötni a kimenettel. Ez a visszacsatolás rezgésekre készteti az erősítőt, amely a hangszóróban is hallható.
8 URH-vétel A TDA7088 típusú URH-IC-re épülő vevőkártya URH-rádiónk lelke. Az IC-n kívül van rajta jó pár kis kondenzátor, egy hangoló dióda és két nyomtatott tekercs. Az első kísérlethez csak három csatlakozó szükséges. A 3 V üzemi feszültség a GND (-) és BAT (+) kapocsra van kötve. A kisfrekvenciás kimeneten (N) ezután megjelenik a hangjel. Két ellenállás gondoskodik a megfelelő bemeneti feszültségről a végerősítőn. Az újonnan bevont 1 kΩ-os ellenállás színjelölése barna, fekete és piros.
3 V értékű feszültség van. Figyeljen a beépítés irányára, amelynél a lapos, nyomtatott oldal a dugasztábla közepe felé néz. Bár a rádió még sokáig nem tekinthető késznek, most némi szerencsével már hallhat egy rádióadót. A vezetékek magán a kártyán rövid antennaként működnek. Mivel a hangolásra szolgáló csatlakozókat még nem használjuk, a vételi frekvencia véletlenszerű. A vevőkártyán lévő »+«, »S«, »R« és »–« érintkezők rövid érintésével átkapcsolhat egy másik adóra.
9 Javított hangzás Egy 100 µF-os elektrolit kondenzátort kapcsolunk párhuzamosan most az elemmel, ismét figyelve a helyes polaritásra. A fehér csík az elektrolit kondenzátoron a negatív pólust jelzi. Elsősorban gyenge elem esetében fordulhatnak elő torzítások, amelyek egy további kondenzátorral elkerülhetők. Ezen kívül egy antennahuzalt építünk be az "A" csatlakozón. Használjon ehhez egy kb. 20 cm hosszúságúra levágott vezetéket. Egy ilyen rövid antenna is már elegendő a vétel hallható javulásához.
Aot 19
10 Adóválasztás A rádió-IC-nek van egy Scan-bemenete (S) az adógyorskeresés elindításához. A nyomógombos kapcsoló a pozitív tápfeszültség és az S bemenet közé van kötve. Készítsen egy nyomógombos kapcsolót huzalból, amely az S bemenetet a Bat csatlakozóval köti össze. Ezzel további lépést tett a kényelmes adóválasztás irányába. Egy rövid nyomás a kapcsolóra azt eredményezi, hogy az adott adót a legközelebbi magasabb frekvencián fogja keresni. Ha már az utolsó adót is hallotta, a vevő hiába keres tovább.
11 Reset-gomb Egy további nyomógombos kapcsolót kötünk most a vevőkártya R reset-bemenetére. A reset-kapcsoló megnyomására a vételi frekvencia visszaáll egészen az URH-tartomány alsó végére. A Scan gombbal ezután új gyorskeresést lehet elindítani. A vevő kártyán található egy hangolódióda, amelynek kapacitása a rajta lévő egyenfeszültségtől függően változik. Minél kisebb a kapacitás, annál nagyobb lesz a frekvencia. A rádiókártya R csatlakozója össze van kötve a kapacitásdiódával.
A scan nyomógomb minden egyes megnyomására egy új gyorskeresés kezdődik. A pozitív pólus (BAT) és az R bemenet közötti nagyobb egyenfeszültség megnöveli a frekvenciát. A hangolófeszültség közben addig változik, amíg nem talál egy új adóra. Az automatikus frekvenciaszabályzás (AFC, Automatic Frequency Control) gondoskodik arról, hogy a frekvenciát egy esetleges eltéréskor a megfelelő mértékben utánállítsa.
12 A hangerőszabályzó Az építőkészletben van két potenciométer is. Az egyik a hangerő beállítására szolgál, és egy kapcsolóérintkezője is van a kikapcsoláshoz. A másik potenciométer az adóválasztásra való. Szerelje be a két potenciométert és a hangszórót a rádiókávába. Ragassza be dugasztáblát a potenciométerek és a hangszóró közé. Erre a célra rendelkezésére áll egy védőfóliával burkolt kétoldalas ragasztófólia. Határozza meg először a dugaszkártya optimális helyzetét.
Kösse be a hangerőszabályzó potenciométert az eddigi két ellenállásból álló feszültségosztó helyére. Alkalmazza a potenciométer kapcsolóját is. Az elem negatív vezetékébe iktassa be, hogy rövidek maradjanak az összeköttetések. A kapcsolás új felépítése után a rádiónak ugyanúgy kell működnie, mint eddig. Csak még tetszőleges hangerőt lehet beállítani, és a rádiót be- és ki lehet kapcsolni. A maximális hangerő az elem állapotától függ. Gyenge elem esetén csak közepes hangerőt lehet beállítani.
13 Potenciométeres hangolás A hangoló-potenciométer bekötésével elér oda, hogy a rádiót lecsukhatja, és kívülről kezelheti. A két nyomógombbal történő hangolással összehasonlítva az még az előny, hogy mindkét irányba kereshetünk rádióállomást. Az előzőleg beállított adó a rádió újbóli bekapcsolása után ismét megjelenik.
A potenciométerrel beállított hangolófeszültség egy 1 MΩ-os ellenálláson (barna, fekete, zöld) át a Reset-csatlakozópontra, és ezáltal a kapacitásdiódára kerül. Ha a potenciométer csúszkája a +3 V irányában áll, a frekvencia a legkisebb. Ha 0 V van beállítva, ennek a fordítottja érvényes, mivel a kapacitásdiódán lévő feszültség értéke ekkor a legnagyobb. Ezzel az egyszerű kapcsolással a hangolási tartomány egy kicsit még túl nagy. Javítása a következő kísérletben történik meg.
14 A hangolási tartomány beszűkítése Eleddig a hangolási tartomány egy kicsit még túl nagy volt, úgyhogy a számunkra érdekes URH-tartomány a skálának csak egy részét foglalta el. Két ellenállás segítségével a tartomány kb. 87,5 MHz és108 MHz közé szűkíthető be. A rádióvételi tartomány most majdnem a teljes skálát elfoglalja. Az 1 kΩ-os ellenállás a frekvenciasáv alsó végét rögzíti, míg a10 kΩ-os ellenállás a felsőt.
megpróbálhatja más ellenállásokkal egyedileg beállítani a sávhatárokat. Használja pl. a 15 kΩ-os ellenállást (barna, zöld, narancs) a frekvenciasáv felső végének a csökkentésére. Vagy cserélje ki az 1 kΩ-os ellenállást egy huzal-áthidalóra, hogy alacsonyabb frekvenciákhoz jusson. A rádió további javítása céljából alkalmazzon hosszabb antennát. Használjon erre egy méter hosszú huzalból készült hurokantennát. A dróthurok végeit át kell vezetni a káván előre elkészített furatokon.
15 Finomhangolás A kapcsolás utolsó módosítása az eddigi 1 MΩ-os ellenállás cseréje egy 220 kΩ-os ellenállásra (piros, piros, sárga). Általa lecsökken a hangolás vételi tartománya. Ennek akkor vannak előnyei, ha az adók nagyon közel vannak egymáshoz. Elsősorban különböző térerejű állomások esetén fordult elő eddig, hogy a hangolás egy gyenge adót átugrott. Most pontosabban lehet beállítani a frekvenciát.
adók vételekor hasznos. Döntse el maga, hogy a rádió az 1 MΩ-os ellenállással és a nagyobb vételi tartománnyal jobban kezelhető-e. Tesztelje egyszer a rádiót a szabadban is, főleg kilátást nyújtó magasabb helyen. Nagyon messzire lévő adókat is venni fog tudni. A még jobb vétel érdekében alkalmazzon egy dipólantennát két 75 cm-es huzallal, vagy egy összesen három méter hosszúságú hurokantennát. Tetőantenna csatlakoztatásának is van értelme.
16 Magyarázat a rádiókártyához A legtöbb URH-szuperheterodin vevő 10,7 MHz középfrekvenciát alkalmaz. A vételi frekvenciát a rádió először átteszi a középfrekvenciára, majd szűri, erősíti és demodulálja. Az URH retrorádió is szuperheterodin típusú, amely a vételi jelét egy vivőfrekvenciára teszi át. Viszont a mintegy 70 kHz értékű középfrekvencia jelentősen alacsonyabb. Emiatt elegendő a kihangolt tekercsek nélküli középfrekvencia-szűrő.
demodulátor is egyszerűbb, és jelentősen kevésbé hajlamos a torzításokra. Az összes fontos fokozat belefér egyetlen SMDIC-be, a 16-lábú TDA7088 típusú IC-be. A régebbi vevők forgókondenzátora helyett a rádió a D1 kapacitásdiódát alkalmazza. Minél nagyobb a feszültség a diódán, annál kisebb lesz a kapacitása, és annál magasabb lesz a vételi frekvencia. A rádiókártyán lévő legtöbb kondenzátor a KF-erősítőhöz és annak a sávszűrőihez tartozik. A C1 és a C3 a bemenőkör és az antennaillesztés része.
Impresszum © 2016 Franzis Verlag GmbH, 85540 Haar bei München www.elo-web.de Szerző: Burkhard Kainka ISBN 978-3645-10104-2 Minden jog fenntartva, a fotómechanikus reprodukcióé és az elektronikus médiákon történő tárolásé is. Csak a kiadó írásos engedélyével szabad másolatokat készíteni és terjeszteni papíron, adathordozókon vagy az interneten, különösen PDF-fájlként, ellenkező esetben büntetőjogi következményekkel járhat.
