User manual

13. ábra: Egy dióda áramköri jelölése
14. ábra: Az SMD-diódák rendkívül kicsik.
2.8 Az integrált áramkör (IC)
A tanulócsomag tartalmaz egy SMD-építésmódú, LM358 típusú IC-t. Az IC beforrasztásakor be kell tartani a beépítési irányt.
A helytelen polaritású beépítést feltétlenül kerülje el, mert különben tönkremegy az IC. Az 1. lábat (PIN 1) a ház tetején
látható pont jelöli.
15. ábra: Az LM358 típusú SMD-IC érintkező-bekötése
16. ábra: Az SMD-IC 1. csatlakozóérintkezőt (PIN 1) a ház tetején látható pont jelöli.
3 A forrasztás alapjai
3.1 Mi is a forrasztás?
A forrasztás az elektrotechnikában az összeköttetések létesítésének az alapvető módja. A forrasztás révén oldhatatlan,
elektromosan vezető kötés jön létre. Ekkor egy megolvasztott fém kötőanyaggal (forrasztóón) köt össze kétfém munkaarabot
- pl. egy nyomtatott áramköri kártyára forraszt be egy elektromos alkatrészt. A forrasztóónnak alacsonyabb az olvadáspontja,
mint az összekötendő fémeké.
A forrasztás kb. 340°C hőmérsékleten megy végbe. Az összekötendő fémek ezen a hőmérsékleten még nem olvadnak meg.
A forrasztóón úgyszólván egy ragasztó szerepét veszi át. A fém és a forrasztóón közötti átmeneti zónában mindenesetre
úgynevezett elegykristályok képződnek, amelyek egy diffúziószónát képeznek. Eközben a forrasztóón nem egyszerűen csak
hozzáragad a két összekötendő fémhez, hanem kristályos összeköttetésbe kerül velük.
Jó forrasztásos kötés esetén az elegykristály-réteg, azaz az a tartomány, amelyben összeforrad a forrasztóón és mindegyik
fém, kereken 5 μm vastag. Ha ez az átmeneti réteg túl nagy, akkor a forrasztás kötés törékeny és porózus. Ha túl vékony az
átmeneti réteg, akkor az összeforrasztott részek már akkor elválhatnak egymástól, hogy kézbe veszi.
3.2 A forrasztópáka
Forrasztópákák különböző kivitelben és méretben kaphatók. Kiválasztásuk az elvégzendő feladat szerint történjen. Az
elektronikai alkalmazásokhoz kis heggyel és kis csatlakozási teljesítménnyel bíró forrasztópákára van szükség. Mindkét
feltétel teljesíti azt, hogy a kis alkatrészeket jól forrasztja össze, és nem melegíti túl.
Lágyforrasztó pákák
A lágyforrasztó pákák teljesítményfelvétele kb. 8 és 25 watt (W) közötti. A leginkább érzékeny elektronikaai alkatrészek
forrasztására alkalmasak. Lágyforrasztó páka használata ajánlatos kis forrasztási pontok esetében.
Univerzális forrasztópákák
Az univerzális forrasztópákák egy kicsit nagyobbak. Teljesítményfelvételük mintegy 20 és 40 W között mozog. Különösen a
barkácsoláshoz és a kézműiparhoz valók. Velük azonban még nagyon jól lehet forrasztani az elektronika területén is.
Elsősorban ezeket kell választani egyszerű vagy közepesen nehéz feladatot jelentő elektronikai építőkészletekhez.
Standard forrasztópáka
A standard forrasztópákák teljesítményfelvétele kereken 50 és 150 W között van, és az amatőr elektronikusok és
barkácsolók számára már túl nagyok. Szögben lecsapott pákahegyük van. Terjedelmes méretük és nagy hőleadásuk miatt
nem lehet velük finom forrasztási műveleteket végezni. Így alkalmzlanok elektronikai forrasztásokhoz.
Forrasztóállomások
A forrasztóállomások egy műhelyben állandó elhelyezésű használatra valók. A tulajdonképpeni forrasztópákából és egy, a
forrasztási hőmérsékletnek kereken 150°C és 450°C között történő beállítását lehetővé tévő vezérlőegységből állnak. Ezek
lényegében az elektronikai használatra optimalizált lágyforrasztó pákák. Emiatt a forrasztóállomásokkal elsősorban a haladó
elektronikai amatőröknél találkozunk.
3.3 Forrasztó-felszerelés
Mindennemű forrasztáshoz forrasztóónra van szüksége, amit esetleg cinnek ismer. A legelterjedtebb forraszanyag a
forrasztóón. Olvadáspontja 330°C. Melegítéskor a forrasztóón a szilárd állapotból először pépes állapotba megy át, mielőtt
elolvadna.
A különböző forraszanyagok ólmot is tartalmaznak, bár 2006 július 1. óta az elektronikai területen már nem szabad
használni. Az ólom káros az egészségre, és terheli a környezetet is. Ennek ellenére az ólomtartalmú forrasztóónt még
magánhasználatra és az ipar korlátozott alkalmazási területein még szabad használni.
A forrasztópáka mellett szüksége van még néhány segédeszközre is a forrasztási munkákhoz. Közéjük tartozik pl. a
forrasztópáka-állvány. A forró forrasztópáka biztonságos lerakására szolgál. Egy stabil állványtalpból, és egy erős
drótspirálból áll, amelybe használaton kívül be lehet dugni a forrasztópákát.
A pákaszivacs a legfontosabb, és egyben a legegyszerűbb tartozéka a forrasztópákának. Vízzel kell megnedvesíteni, és
bele kell tenni a pákatartónak az erre a célra szolgáló tálcájába. Ezután már ledörzsölheti vele a pákahegyre tapadt
szennyeződéseket és a felesleges forrasztóónt.
Egy műszerészsatu leegyszerűsíti a forrasztást. Befoghatja vele a kártyát, és abba a helyzetbe állíthatja, amelyben a munka
jól kézreesik. Így mind a két keze szabad lesz a forrasztópáka és a forrasztóón számára.
Az alkatrészek kiforrasztásához hasznos segédeszköz az ónszippantó pumpa. Úgy néz ki, mint egy túlméretes golyóstoll. Ki
lehet vele szívatni a felesleges forrasztóónt a forrasztási pontból.
Alkalmazhat helyette kiforrasztóhuzalt is. Vékony elemi szálak fonatából áll, és több vastagságban kapható.
Ajánlható még egy elektronikai műszerészfogó készlet is az alkatrészek kellő meghajlításához, és a csatlakozóhuzalok
felesleges hosszának a levágására. Hasznos eszköz lehet még egy csipesz a kis SMD-alkatrészekhez és egy nagyító.